Kudarcra ítéltség: Miért szabotálom saját magam?

A kudarcra ítéltség séma egy olyan mélyen gyökerező hitrendszer, amely azt sugallja, hogy az ember nem képes sikerre vinni a dolgait. Azok, akik ezt a sémát hordozzák, gyakran érzik úgy, hogy bármit is tesznek, sosem lesznek elég jók, és bármibe is vágnak bele, biztos, hogy kudarcot fognak vallani. Ez a belső kudarcérzés sokszor visszatartja őket attól, hogy valóban megpróbáljanak változtatni az életükön, hiszen egy idő után úgy érzik, hogy reménytelen a helyzet, nincs mit tenni. Ebben a cikkben most arra fókuszálunk, hogy ez a séma miért is alakulhatott ki, milyen módon szabotáljuk magunkat miatta, és hogyan oldhatjuk ezt fel a hétköznapokban.

Amikor a kudarcot próbálod elkerülni

A kudarctól való félelmünk és az a szégyenérzet, amit a kudarc esetén átélünk nagyon letaroló érzelmi állapotok. Emiatt sokan választhatjuk azt, hogy inkább elkerüljük a kihívást jelentő helyzeteket, hiszen így rövid távon megóvhatjuk magunkat a fájdalmas érzésektől - ennek viszont hosszú távon megvannak a negatív következményei. Nézzünk néhány szemléletes, mindennapi példát, ahol a kudarc séma vezérli a szereplők életét.

• Lilla, a halogató egyetemista:
  Lilla tehetséges és ambiciózus, és nagyon szeretne építészmérnök lenni, de amikor a vizsgáira kellene készülnie, órákig nem bírja rávenni magát a tanulásra, inkább a TikTokot pörgeti. A kudarcra ítéltség séma miatt azt gondolja, hogy úgysem fog jól teljesíteni, ezért nem is próbálkozik. Mivel fél attól, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak, halogatja a tanulást, hogy ne kelljen szembenéznie a lehetséges kudarccal. Ha végül nem sikerül a vizsgája, azt mondja magának, hogy "úgysem próbálkoztam," így elkerülheti a teljes kudarcélményt. Emiatt viszont előbb-utóbb akár az egyetemről is kibukhat.

• Zoltán, a megrekedt alkalmazott:
  Zoltán évek óta egy multinál dolgozik, és bár nagyon jól végzi a feladatait, de már unja a mindennapi mókuskereket. Szeretné magát más feladatkörökben is kipróbálni, de sosem mer magasabb pozíciókat megpályázni. Mélyen belül attól retteg, hogy ha nagyobb felelősséget vállalna, kiderülne, hogy nem alkalmas a feladatokra. Ezért inkább a komfortzónájában marad, hogy ne kelljen megtapasztalnia a (lehetséges) kudarc érzését. Így viszont elképzelhető, hogy pár hónapon belül érzelmi kiüresedést és kiégést fog megtapasztalni.

• Feri, aki mindig másokra hárítja a felelősséget:
  Feri gyakran másokat hibáztat a munkahelyén, ha valami rosszul sül el. Ha egy projekt nem úgy halad, ahogy kellene, hajlamos a csapatára fogni a problémát, mondván, hogy nem kapott elég támogatást. Ezzel elkerüli, hogy saját magában keresse a hibát, így nem kell szembenéznie a kudarcérzéssel, és tovább tudja őrizni a sérülékeny önértékelését (amiben már az elkerülés mellett a túlkompenzáló megküzdés is megfigyelhető). Ha nem vállalja a felelősséget, nagyon össze fog törni az önértékelése, amikor már nem lehet majd másra fogni a hibázástokat.

Megugorhatatlan elvárások, feltételes szeretet

A kudarcra ítéltség séma gyerekkorunkban alakulhat ki, különösen akkor, ha rendszeresen olyan visszajelzéseket kaptunk, amelyek megerősítették bennünk a kudarcérzést. Elképzelhető például, hogy Annát, Zoltánt és Ferit a szüleik folyamatosan kritizálták, és olyan magas elvárásokat támasztottak feléjük, amiknek egyszerűen gyerekként nem lehetett megfelelni. Az az érzés alakulhatott ki bennük emiatt, hogy bármit is tesznek, az úgysem lesz elég jó, és ebből leszűrhették azt a tanulságot a saját életükre nézve, hogy "Úgyis mindent elrontok, nekem úgysem sikerülhet semmi jól."

Ez a következtetés akkor is kialakulhat, ha a szüleink vagy más fontos felnőttek gyakran összehasonlítottak minket testvéreinkkel, más diáktársainkkal. Ez alááshatta az önbizalmunkat, ami miatt inkább nem is próbálkoztunk tovább. Emellett az is megágyazhatott a séma kialakulásának, ha a szüleink akadályoztak minket a saját önállóságunk kialakulásában. Például, ha megbíztak minket egy feladattal, de aztán mérgesen kivették a kezünkből a munkát, és megcsináltak inkább mindent helyettünk, azzal azt éreztethették velünk, hogy mi nem vagyunk képesek egyedül megoldani dolgokat, nem vagyunk kompetensek.

Természetesen fontos, hogy a szülők a legtöbb esetben nem tudatosan alakítják bennünk ki ezeket a sémákat: sokszor inkább a saját nehézségeik miatt nem veszik észre, hogy bizonyos területeken megsértik a szükségleteinket. Akkor gyerekként ezt nem tudtuk nekik jelezni. Ezért viszont nagyon fontos, hogy felnőttként dolgozzunk azon, hogy ezek a szükségleteink begyógyulhassanak. De vajon mit tehetünk a kudarcra ítéltség séma esetében?

Kiút a sémás működésből

A kudarcra ítéltség séma gyógyítása időt és türelmet igényel, és sokszor egyedül nem is egyszerű, pont a kudarckerülés miatt. Ezért érdemes lehet szakember segítségét is igénybe vennünk, aki segít megtartani bennünk a reményt, és kialakítani egy egészséges autonómiát és önbizalmat. Ezen felül viszont van néhány gyakorlat, amit a hétköznapok során alkalmazva dolgozhatunk a séma gyógyításán. Nézzük, melyek ezek!

Ez a séma hatalmas befolyással lehet az életminőségre, de tudatos munkával és kitartással elkezdheted lebontani ezeket a negatív hiedelmeket. Fontos, hogy felismerd, hogy ez a változáshoz egy hosszabb utat kell bejárnod, de a végén egy boldogabb élet vár, amiben már nem fogod magadat tovább szabotálni.

Sokszor nem elég, hogy félünk a kudarctól, ráadásul még lehetetlenül magas elvárásokkal is terheljük magunkat. Kattints a gombra, és ismerd meg a könyörtelen mércék sémát, hogy lásd, hogyan erősíthetik egymást ezek a minták.

A kudarcra ítéltség séma az egyik olyan belső minta, ami ősszel az új projektek indulásával és az iskolai időszak kezdetével gyakran felerősödik. Az őszi szorongáscsökkentő program szeptemberi részében 4 héten át kifejezetten az ilyen, évszakhoz kötődően aktiválódó sémákkal dolgozunk, hogy megtanuld felismerni, átírni és kezelni őket a mindennapokban. Most tehetsz azért, hogy ez az ősz más legyen: stabilabb, nyugodtabb, kevesebb szorongással. Kattints a részletekért!

Te hogyan tudsz kapcsolódni ehhez a sémához? Írd meg kommentben!